Te szabad vagy?

A természet pezsgése, a kirobbanó energiák időszaka idején talán jobban elgondolkozunk ezen a kérdésen.

Tavasszal buzog bennünk a tettvágy, nagyobb a lendület az új dolgokhoz, a változtatáshoz.

Azt mondják a Kos az újrakezdés hava és ilyenkor hihetetlen energiák összpontosulnak, bele lehet vágni valami újba, mert üdvös a kezdet.

A nehéz kabátot ledobjuk, a nők szoknyába bújnak, amihez persze lapos helyett magas sarkú cipő dukál, tavaszi salátákat eszünk, tisztítókúrába fogunk, és talán beiratkozunk egy jógastúdióba is. Egyszóval: megújulunk.

Ugyanakkor lényeges, hogy ez az elindulás ne csak szalmalángszerű fellángolás legyen.

Mert sokszor pár nap után ezt a nagy lendületet felülírja a lustaság, a „jó nekem ez így is”, vagy elsőbbséget élveznek a befizetetlen számlák, és a kesergés egy újabb összeesküvés-elméleten, vagy valamelyik Interneten továbbított szörnyűségen, hogy már semmiben és senkiben nem bízhatunk.

black-headed-gull-in-flight-1424454-m

Vajon az önmagunkra fordított idő és figyelem tényleg elvesz bennünket a családunktól, a gyerekeinktől, a munkánktól? Kevesebb jut majd belőlünk nekik?

Mi a jobb, egy szinte gépként teljesítő, de megfáradt, keserű és beszűkült gondolkodású társ, szülő, barát, vagy pedig egy önmagára is időt fordító, a korábbi időszakhoz képest mások szemében talán kicsit önzőbb, de elégedett és egyensúlyban lévő személy?

Aki, amikor időt tölt veled, akkor tényleg jelen is van, s nemcsak ott van.

A szabadság fogalmát gyakran úgy kezeljük, hogy a mai világban olyan, hogy szabadság nem létezik, hiszen szabályoznak és figyelnek bennünket, és ezzel a témával csak a történelem forradalmárai, vagy a keleti filozófiák követői foglalkoznak csak. A szabadság akadályát pedig csak és kizárólag külső tényezőkben látjuk.

Holott a szabadság létezik, mégpedig bennünk! Nem, nem kell a Himalájába elvonulni meditálni, sőt a családot sem kell elhagyni. A szabadság akkor is létezik, ha alkalmazottak vagyunk, ha mások osztják be az időnket, ha van 5 gyerekünk és szinte semmi időnk magunkra…

A szabadság egy döntés! Mégpedig, hogy mától úgy döntök, hogy lehetőséget teremtek arra, hogy megvalósítsam az álmaimat, a vágyaimat.

sunglider-1377457-m

Mindenkinek vannak olyan kijelentései vagy gondolatai, hogy: „ha egyszer ez és ez lesz, akkor megvalósítom ezt és ezt, vagy elutazok ide vagy oda.”

Rossz hír, hogy ez a „ha egyszer” nem létezik… A „ma” viszont igen!

Jelöljünk ki tehát olyan reális célokat, amiket itt és most ki tudunk vitelezni és valósítsuk meg!

Ilyenkor tavasszal különösen kedvező energiapontokat, szent helyeket látogatni. Hazánkban rengeteg ilyen hely van.

Egy-egy ilyen út egy belső utazás is, önmagunk felé. Az energiák megsokszorozódnak, és ezt a megnövekedett energiát vissza tudjuk forgatni szeretteink felé és a tevékenységünkbe.

Legtöbb esetben a lustaságon és fásultságon kívül a félelem az, ami visszatart. A félelem a legerősebb kötőerő, mert bénultságot okoz, fogva tart.

Félünk a változástól, de leginkább félünk önmagunkkal szembenézni. Holott a változás így is, úgy is elér bennünket.

Sokan a lehető legkisebbre veszik a változás esélyét, bezárkóznak, „bebiztosítanak”. Az ember a saját börtönébe kerül, a maga teremtette, biztonságnak hitt börtönbe. Egy idő után pedig már különbséget sem tud tenni e között az állapot és a szabadság állapota között. Azt hiszi, hogy börtönében szabad.

Pedig ha mi magunk nem változunk, akkor a külső körülmények, vagy egy betegség megjelenése fogja kicsikarni a szükséges változást.

A világban minden élő dologra egyaránt igaz, hogy a következő stációkon halad keresztül: születés, kiteljesedés, hanyatlás, halál.

A születés és a halál adott, de az, hogy a kettő között milyen életet élünk, az nagyrészt rajtunk múlik!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

 
 

Beszámolók

“A teljesítménykényszeres, szorongó 7 éves elsős Kisfiammal, akivel hónapok óta fejfájással, szédüléssel küzdünk, jártunk Renátánál. Előtte már minden vizsgálat (vérvétel, szemészet, CT) negatív lett, de két orvos (allergológus, n...”

“Szia Reni! Ma voltam orvosi vizsgálaton és képzeld: eltűnt a cisztám, felszívódott!! Mind a két petefészkem egészséges és tiszta. Ezt Neked és a Jó Istennek köszönhetem! ”

“...”

“A „soha nem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet” helyzetet éltem át. 30 éves koromban daganot találtak nálam. A szakorvosi kezelés mellett érdekelt, hogy milyen lelki háttere van a betegségemnek. A kineziológiai terápia során felszínre hozott okot te...”

“Úgy gondoltam, hogy értelmiségi szülőként a gyermekemmel semmilyen probléma nem fog felmerülni az iskolában. Nem így történt. Átlagon felüli a szellemi képessége, de a viselkedésével mindezt feledtette, mert mindenből viccet csinált, ami zavarta a tanítás...”

“A munkámmal együtt jár a szereplés, én viszont világéletemben szorongtam. Folyamatos erőfeszítésembe került, hogy ne vegyék észre rajtam a gyomorgörcsöt, a körömrágást és az igyekezetet arra, hogy ne hadarjak. Az előadóteremben sohasem érzékeltem a hall...”

Copyright © 2011. Kineziológia. Minden jog fenntartva.