Választás Nyugaton

Sokszor halljuk azt a beletörődést, tehetetlenséget sugalló mondatot, hogy: nem volt más választásom. Tényleg igaz ez?

Ha nyugati szemmel közelítünk a kérdéshez, akkor azt látjuk, hogy az egyén önmaga megvalósítására törekszik, életét minél teljesebb formában kívánja élni és irányítani, határozott elképzelésekkel rendelkezik a világról, saját komfortjáról, mások megítéléséről, élete során pedig szükségszerű módon folyton választásokat hoz, kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzetekben.

A meghozott döntésekkel kapcsolatban azonban sokszor kétségei támadhatnak, s szívesen felülírná utólag azokat, vagyis visszatekintve már másként cselekedne.

Kit hibáztat mindezért? Önmagát ritkán szokta, hiszen akkor be kellene látnia, hogy mostani megítélése szerint akkor rosszul döntött vagyis ő maga felelős ezért a „rossz” döntésért.

Mi hibás hát? Természetesen a körülmények. A nem megfelelő helyzet, melyben ő maga nem is dönthetett volna másként, csakis ezen a módon.

Így az ebből eredő minden következmény most már ennek a „hibásnak” vélt döntésnek tudható, ez okozza a szenvedését, fájdalmait, rossz közérzetét.

Biztos, hogy rosszul döntünk? Létezik olyan, hogy rossz döntés?

Az tény, hogy a döntésekkel egy-egy utat jelölünk ki, ami lehet egy lelki értékekben bővelkedő, szellemi fejlődésre hangsúlyt helyező, de lehet ön- és mások elpusztításával járó romboló út is.

Céljukat tekintve is máshova vezetnek, az előbbi -optimális esetben- a fejlődés, míg az utóbbi a pusztítás felé.

Az útnak nem a cél a legfőbb lényege, hiszen az út során tanulunk is. Az elsőből is lehet tévút, kanyarodhat az önhittség és önmagukat mások fölé helyező szuper egóság felé, míg a másodikon járó is eljuttathat arra a pontra, hogy a mély és lehúzó közegbe belecsömörölve választást hozva onnan kikerüljön.

Ha feltesszük a kérdést, hogy vajon sikereink vagy kudarcaink jobb tanítómesterek-e, azaz melyik tanít radikálisabban? Akkor végiggondolva jó eséllyel válaszoljuk azt, hogy a kudarcok és csalódások mélyebben hatnak ránk.

Az, hogy egy adott szituációban miként választunk, valóban fontos és jelentőséggel bíró momentum, de még lényegesebb, hogy miként élünk a hozott döntésekkel, azaz hogyan sáfárkodunk az elénk táruló lehetőségekkel.

Ha választásainkat folyton áthárítjuk a rossz körülményekre, a nehéz helyzetekre, akkor önmagunk sorsát a megmásíthatatlan, vak végzetre ruházzuk, amiből nincs kiút.

Ha viszont a döntéseinkből fakadó helyzetet és a következményeket igyekszünk önmagunk fejlődésére fordítani, ha azokban nem a csapásokat, hanem a tanulási lehetőséget látjuk, akkor velünk is megeshet az a csoda, hogy jobbá válik az életünk. Akár így, akár úgy döntöttünk.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

 
 

Beszámolók

“A teljesítménykényszeres, szorongó 7 éves elsős Kisfiammal, akivel hónapok óta fejfájással, szédüléssel küzdünk, jártunk Renátánál. Előtte már minden vizsgálat (vérvétel, szemészet, CT) negatív lett, de két orvos (allergológus, n...”

“Szia Reni! Ma voltam orvosi vizsgálaton és képzeld: eltűnt a cisztám, felszívódott!! Mind a két petefészkem egészséges és tiszta. Ezt Neked és a Jó Istennek köszönhetem! ”

“...”

“A „soha nem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet” helyzetet éltem át. 30 éves koromban daganot találtak nálam. A szakorvosi kezelés mellett érdekelt, hogy milyen lelki háttere van a betegségemnek. A kineziológiai terápia során felszínre hozott okot te...”

“Úgy gondoltam, hogy értelmiségi szülőként a gyermekemmel semmilyen probléma nem fog felmerülni az iskolában. Nem így történt. Átlagon felüli a szellemi képessége, de a viselkedésével mindezt feledtette, mert mindenből viccet csinált, ami zavarta a tanítás...”

“A munkámmal együtt jár a szereplés, én viszont világéletemben szorongtam. Folyamatos erőfeszítésembe került, hogy ne vegyék észre rajtam a gyomorgörcsöt, a körömrágást és az igyekezetet arra, hogy ne hadarjak. Az előadóteremben sohasem érzékeltem a hall...”

Copyright © 2011. Kineziológia. Minden jog fenntartva.