Választás Nyugaton
Sokszor halljuk azt a beletörődést, tehetetlenséget sugalló mondatot, hogy: nem volt más választásom. Tényleg igaz ez?
Ha nyugati szemmel közelítünk a kérdéshez, akkor azt látjuk, hogy az egyén önmaga megvalósítására törekszik, életét minél teljesebb formában kívánja élni és irányítani, határozott elképzelésekkel rendelkezik a világról, saját komfortjáról, mások megítéléséről, élete során pedig szükségszerű módon folyton választásokat hoz, kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzetekben.
A meghozott döntésekkel kapcsolatban azonban sokszor kétségei támadhatnak, s szívesen felülírná utólag azokat, vagyis visszatekintve már másként cselekedne.
Kit hibáztat mindezért? Önmagát ritkán szokta, hiszen akkor be kellene látnia, hogy mostani megítélése szerint akkor rosszul döntött vagyis ő maga felelős ezért a „rossz” döntésért.
Mi hibás hát? Természetesen a körülmények. A nem megfelelő helyzet, melyben ő maga nem is dönthetett volna másként, csakis ezen a módon.
Így az ebből eredő minden következmény most már ennek a „hibásnak” vélt döntésnek tudható, ez okozza a szenvedését, fájdalmait, rossz közérzetét.
Biztos, hogy rosszul döntünk? Létezik olyan, hogy rossz döntés?
Az tény, hogy a döntésekkel egy-egy utat jelölünk ki, ami lehet egy lelki értékekben bővelkedő, szellemi fejlődésre hangsúlyt helyező, de lehet ön- és mások elpusztításával járó romboló út is.
Céljukat tekintve is máshova vezetnek, az előbbi -optimális esetben- a fejlődés, míg az utóbbi a pusztítás felé.
Az útnak nem a cél a legfőbb lényege, hiszen az út során tanulunk is. Az elsőből is lehet tévút, kanyarodhat az önhittség és önmagukat mások fölé helyező szuper egóság felé, míg a másodikon járó is eljuttathat arra a pontra, hogy a mély és lehúzó közegbe belecsömörölve választást hozva onnan kikerüljön.
Ha feltesszük a kérdést, hogy vajon sikereink vagy kudarcaink jobb tanítómesterek-e, azaz melyik tanít radikálisabban? Akkor végiggondolva jó eséllyel válaszoljuk azt, hogy a kudarcok és csalódások mélyebben hatnak ránk.
Az, hogy egy adott szituációban miként választunk, valóban fontos és jelentőséggel bíró momentum, de még lényegesebb, hogy miként élünk a hozott döntésekkel, azaz hogyan sáfárkodunk az elénk táruló lehetőségekkel.
Ha választásainkat folyton áthárítjuk a rossz körülményekre, a nehéz helyzetekre, akkor önmagunk sorsát a megmásíthatatlan, vak végzetre ruházzuk, amiből nincs kiút.
Ha viszont a döntéseinkből fakadó helyzetet és a következményeket igyekszünk önmagunk fejlődésére fordítani, ha azokban nem a csapásokat, hanem a tanulási lehetőséget látjuk, akkor velünk is megeshet az a csoda, hogy jobbá válik az életünk. Akár így, akár úgy döntöttünk.